Beálltam a sorba, én is elkezdtem a blogolást.Mint oly sokan előttem.És mint szintén sok más ember után, feltehetőleg az én első blogom se lesz egetrengető.Csak egy egyszerű blog hétköznapi gondolatokkal, véleményvilággal.
17 évet kellett érnem ahhoz, hogy belekezdjek az első blogomba.Írás közben azon elmélkedve, hogy vajon miért is írom ezt.Hogy milyen blogot szeretnék?Meg szeretném-e határozni a formáját, témáját?Elolvasni mások blogját és leutánozni őket, csakhogy az én bejegyzéseimet is elolvassák?
Mégse tettem meg.A kérdések megválaszolása nélkül fogtam magam és elkezdtem írni.Épp most.Pont ezt teszem.Nem a sorba akarok beállni.Csak szeretném megosztani másokkal a gondolataimat.Hátha mégis találok olyanokat akiknek tetszik az utánzás legcsekélyebb szikrája nélkül.
Tizenéves diákként még keresem az élet nagy kérdéseire a választ.Ahogy az aprókra is:PDe az aprókat legalább megtudom osztani a körülöttem lévő emberekkel.Az élet nagy kérdései pedig.....Halálra untatnak mindenkit.Vagy csak én adom elő őket túl unalmasan.Talán ezért próbálom kicsit feltuningolva (szerintem) előadni a nagyvilágnak.Blog formájában.Így legalább nem látom az elfintorodó arcokkal: "haggyámá a hülyeséggel".Mert ha nem tetszik nem olvasod.Vagy leszólod.Vagy egyszerűen nem foglalkozol vele.Ennyi:P
És ezzel a megválaszolatlan gondolatsorral megírtam életem első blogját.Talán értelmetlen, talán csak üres fecsegés.De az én munkám:)És nekem így jó ahogy van:P
