- Ezt nem hiszem el Stefan. Katherine nem jöhetett vissza, és főképp nem adhatja ki magát nekem.
- Nyugi Elena. Ő Katherine. Tőle bármi kitellik. Még szerencse, hogy engem nem tudott becsapni.
- Az. De aggódom a többiekért. - Damonért is, bár jelenleg a pokolba kívánom.
Stefan részéről egy morgás volt erre a válasz.
- Stefan, az nem én voltam. Hanem Katherine. Én soha nem csókolnám meg Damont. Nem is hagynám. Hisz tudod. Szeretlek, Stefan. Azok után meg amit Jeremyvel tett főleg nem.
- Elena érthető. Katherine miatt volt. Teljesen összezavarta.
-De ez nem mentség. Utálom őt, Stefan. Utálom! Katherinenel együtt. Miért nem mennek el és hagynak minket békén? Miért nem megy el Damonnal? Hisz mi másért jött volna vissza?
- Nem tudom Elena. Ő Katherine. Sose lehet tudni mit tervez.
- Akkor menjünk el innen. Ahogy Damon javasolta. Kérlek Stefan!
- Elena, biztos ezt szeretnéd? Itthagyni mindent és mindenkit, elszökni?
- Ha így elcsalhatjuk Katherinet a szeretteimtől ... akkor bármit.
- Rendben, mi legyen a mese? Hova szeretnél menni velem pár napra? - és mindezt azzal a cuki mosolyával kérdezte, aminek sohasem tudtam ellenállni.
- Mit szólnál egy sátorozáshoz? Jaj, bocsi, elfelejtettem, hogy te túl kényes vagy az ilyenekhez. - egyből landolt egy párna a képében. Na de én? Kényes? Jó, lehet, egy kicsit. De nem kell egyből cikizni emiatt. Caroline például sokkal rosszabb nálam.
- Elena, menjek vagy szeretnéd ha itt maradnék éjszakára?
- Maradj. Nem szeretném, ha Damon vagy Katherine meglátogatna este.
Másnap reggel:
- Na, Jenna bevette a sztorit.
- Rendben, Elena. Hazaugrok pár cuccért és indulhatunk is.
- Várj, elmondod Damonnak?
- Be kell őt is avatnunk. Nem hagyhatjuk csak úgy itt, egy szó nélkül.
- Pedig megérdemelné.
- Tudom, Elena. De ő a bátyám. Ezt meg kell értened. - gyengéden megsimogatta az arcomat, könnyű csókot lehelt a számra, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
- Az álompárocska nászútra indul? Nélkülem? Pedig milyen jó is hármasban, nem igaz Stefan?
- Damon mit keresel itt? Miért nem hagysz egyszerűen békén?
- Ugyan már, Elena. Csak Jeremy miatt vagy ilyen. Előtte még meg akartad menteni a lelkemet.
- Neked nincs lelked Damon. És ha lenne is, az is csak a pokolra való.
- Elena, a szavaid perzselően hatnak bűnös lelkemre. - mindezt a tipikus Damonos rossz kisfiús mosolyával.
- Damon, ideje menned. - lépett közénk Stefan. - Inkább menj és tartsd szemmel Katherinet.
- Mi az Stefan? Annyira üldöznek téged a nők, hogy beijedtél?
- Damon, viszlát. Elena, szállj be a kocsiba.
Elindultunk. Damon csak állt és kaján vigyorral az arcán szemlélte a távolodó autót. Mikor már azt hitte nem látjuk, lehervadt arcáról a mosoly. Gondterheltnek tűnt. És mintha gyötörte volna valami. Talán a bűntudat? Nem, az nem lehet.
Elfordítottam a fejem és inkább rámosolyogtam Stefanra.
- Szóval, hova megyünk? Remélem, nem valami koszos, undorító helyre. - és elképzeltem egy lepukkant motelt, ahol még zuhanyozni se mernék.
- Nyugi, egy szállodába. És pár napig csak kettesben leszünk. Elfelejthetjük Katherinet, Damont és minden gondunkat.
Erre beugrott mikor Damon vitt el " 5 percre" az életemből és jól éreztük magunkat. Akkor tényleg el tudtam felejteni mindent. Komolyan mondta akkor Damon, hogy jó társaság vagyok? Na tessék! Már megint Damon jár a fejemben. Nem akarok rá gondolni, főleg a "jó" Damonra nem.
- Mi a baj, Elena? Úgy elmerengtél.
- Semmi. Mikor érünk oda?
- Pár óra csak. Kapcsoljam be a rádiót?
Néhány óra múlva:
- Elena, azt hiszem neked kéne lefoglalni a szobát és elkérni a kulcsokat.
- Miért? Jaj, persze, ez a vámpíros dolog. Szívás, hogy egy szállodában is trükköznötök kell.
Pár perccel később, a szobánál:
- Mr. Salvatore, szeretne bejönni? Esetleg hozhatok valamit? Vagy van néhány különleges kívánsága? - csintalankodtam Stefannal.
- Éppenséggel akad. - és mire észbe kaptam, már az ágyon feküdtem.
- Miss Gilbert, óhajtja esetleg velem tölteni az éjszakát ebben a pompás szobában?
- Megtisztel a kérésével, Mr. Salvatora. - a nevetésünk belengte az egész szobát.
