Tudom, mindenki használja, mindenkinek van tucatszám.Én se lógok ki a sorból, nekem is tele van a cipősszekrényem,hisz elvileg praktikus, kis helyet foglal és kényelmes. De már a nemtudom hanyadjára felsebzett lábam legszívesebben kihajítaná őket egytől egyig.
Ma is nekiindultam a városnak, gondolván milyen kényelmes lesz ebben szaladgálni.De mivel a sajátom koszos volt, ezért az anyáét húztam fel ami épphogy jó a lábamra.3-4 óra séta után rájöttem, mégse a legjobb választás, hiszem a lábfejemet mindenhol kikezdte és mintha a sarkamat se tartotta volna meg normálisan.
Tény, mutatósak de megérik? Nem tudom őket szeretni, mégis évről-évre tele van velük a szekrény.
"Elég volt, már nem kell átkozz, rejtsen el a távolság. Én leléptem, már másra vágyom, bár úgy fáj."
Sose szerettem igazából Tóth Gabit.De ez a két sor most megérintett.Akárki akármit mond létezik a szerelem, létezik az eufória és bizony az utána jövő fajdalom.Mert előbb-utóbb mindenkinél beüt az a bizonyos crack.És ki hogy éli meg.
A legjobb ha mihamarabb közömbös leszel.De ha nem megy még erőltetve sem?Már mindenki a fejét fogja, "nem igaz hogy még mindig...".Talán sose fogják megérteni. Talán már átestek hasonlón. Talán egyszer te is túljutsz rajta és jön az áldott közömbösség.
De lehet hogy még mindig szereted.És ez később átfordul(hat) utálatba.Mély, mely a rég volt szeretetedből táplálkozik.Mert igen, az utálat és a szeretet ugyanaz a pengeél két oldala!
Sokan mondják, hogy a szeretet igazi ellentéte a közömbösség.Az érzések mélysége és hirtelen hiánya szempontjából lehet igazuk van.De akkor mi az utálat:mikor valakiért lehoztad volna a csillagokat is az égről és most ezeket a csillagokat egyesével vágnád hozzá??
Talán mégiscsak jobb a közömbösség.Feltéve, ha ez a bizonyos ürességérzet felszabadultságot és nem szorongásérzetet ad.
Tény, mutatósak de megérik? Nem tudom őket szeretni, mégis évről-évre tele van velük a szekrény.