Sziasztok! Itt az újabb fejezet. Ez se lesz izgalmakban gazdag, de kellett egy felvezető a következő két fejezethez. És hosszúnak se hosszú, de a köv. fejezet majd kárpótol ezért is. Jó olvasgatást:)
Spoiler veszély! A 2.évad 8.részében Bonnie varázslatát én is felhasználtam!
Verőfényes napsütésre ébredtem. A fürdőből Stefan hangját hallottam kiszűrődni. Gyorsan magamra kaptam valamit és utána settenkedtem.
- Damon, nem érdekel, hogy, de el kell kapnotok - tehát Damonnal telefonál.Vajon mi történhetett? - Akkor, hogy hogy hagytad elfutni? ... Damon, nem veszed észre, hogy úgy manipulál téged, ahogy akar? ... Kérj segítséget Bonnie-tól. Tudom, hogy segíteni fog. ... Csak csináld, amit mondtam. Még pár napig itt maradhatok Elenával, de nem sokáig, nehogy túl feltűnő legyen. Viszlát, Damon! - eközben már én halkan elkezdtem visszamenni az ágyhoz. Mikor hallottam, hogy nyitódik a fürdőszobaajtó, gyorsan megfordultam, majd nyújtózkodni és ásítozni kezdtem. Tudtam, hogy túljátszott az egész, de nem akartam lebukni. Ám Stefan túlságosan el volt foglalva a saját gondolataival, minthogy rám figyeljen. Mikor meglátott, mosoly terült szét az arcán.
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Remekül. És te?
- Soha jobban. Szuper éjszaka volt. És most legalább nem kellett arra figyelnem, hogy közeledik-e valaki.
-Többször kéne így kiruccannunk.
- Egyet értek. De most megyek, hozok valami reggelit.
Míg Stefan távol volt, én lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam. Bármennyire is jó volt az előző éjszaka, nem oszlatta el a félelmeimet. Nem tudtam kiverni a fejemből Stefan szavait. Tényleg elkapták Katherinet? És Damon pedig hagyta elfutni? Hát persze. Ha 145 évig vársz a szerelmedre, még ha át is vert, akkor se fogsz egyből karót döfni a szívébe. Én se lennék képes ha Stefanról lenne szó. Hiszen annyi jóság van benne. Ezért nem tudnám soha Damont választani. Még ha érez is valamit irántam.
Talán mégis meg kéne beszélnem Stefannal ezt az egészet ... Ekkor, a konyhából terjengő finom illatok megcsapták orromat és egyből kiszakítottak gondolataimból. Ösztönösen a konyha felé indultam.
- Najó, tudom, hogy nem éppen a kedvenc reggelid, de legalább nem a szokásos müzli adagod. - ilyenkor a reggeli helyett meg tudnám enni Stefant. Öhm, képletes értelemben.
Még épp csak leültünk reggelizni, mikor megcsörrent Stefan telefonja.
- Meneküljetek! Tudja, hol vagytok! Már a nyomotokban van! - Damon kétségbeesett hangja rám is kétségbeejtően hatott.
- Damon, hisz fél órával ezelőtt fogalmad sem volt, hol van Katherine. Egyébként is, jó pár óra, míg ideér, addig bőven van időnk lelépni. - Stefan legalább próbált higgadt maradni.
- Nem éppen öcsikém. Már órákkal ezelőtt elindult.
- És te csak most szólsz? - ennyit arról , hogy ki a leghiggadtabb.
- Hé, nem tehetek arról, hogy csak most sikerült kifaggatnom a házibosziját.
- Szóval így talált ránk. Biztos van erre valami varázsige.
- Bizony. És Elena drága testvérkéjének a vérét használta hozzá.
- Jeremy? Jeremy jól van? Ugye nem bántotta?! - el se tudtam képzelni, hogy mit tehetett vele Katherine. Csak mond, hogy jól van, csak mond, könyörgöm.
- Nyugi semmi baja. Időben elráncigáltam onnan. És Elena, remélem ezzel kiegyenlítettem a számlám. - némán bólintottam bár ezt ő úgyse láthatta. - De Stefan, induljatok most azonnal. Nem tudhatjuk, mikorra ér oda. Már én is úton vagyok. Ha odaértem, felhívlak, hogy merre menjek tovább.
Elköszöntek egymástól, majd gyorsan összeszedtük a cuccunkat és elindultunk a parkolóba.
Ekkor Stefan hirtelen magához ölelt és úgy suttogta a fülembe: - Semmi bajuk. Damon vigyázott rájuk. És Katherine sincs már a közelükben. Mi pedig gyorsan eltűnünk innen.
- De megint megtalálhat, ugyanúgy mint most.
- Bonnie majd kitalál valamit. És én is itt vagyok veled. Megvédelek tőle. Szeretlek, Elena, mindennél jobban.
Mondani akartam, hogy én is, de erre Damon arca tolakodott a fejembe. Így némán folytattuk utunkat a parkoló felé.
Ám ott nem várt meglepetéssel találtuk szembe magunkat.
- Katherine....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése